2015 május 11.
Van valami, ami teljesen kiemeli ezt a hatodik Mustang-generációt a korábbiak közül. Nem a négy henger, olyan már volt 1974 után vagy tizenöt évig, és nem is a turbó, mert azt is kipipálták rég. Ezt nem Amerikának készítették. Ez itt az első globális Mustang, és bármennyire is sikerült e jelzőt csúnyán elkoptatnia a magyar kormányoknak, azért most nagyon jó, hogy így van. Mert ez azt jelenti, hogy az új Mustangot úgy tervezték, hogy a világ legkekecebb vásárlócsoportjának, az európainak is megfeleljen. Már szó sincs nyomórúdról a motorban, merev hídról a seggben, az alapkivitelt masszív kézi váltóval adják, s a típus most először kapható gyárilag jobbkormánnyal is írja a Totalcar.
A Mustangok, mint valami Sherman-tankos század, úgy vártak bennünket a müncheni reptér belső területén. Egész autószalon-standot húzott fel a Ford itt, még egy polírozott, hatvanas évekbeli lakókocsit is odahúztak, benne pólóárussal. A támadósort a V8-as Fastbackek alkották, piros, sárga, piros, sárga… előttük meg térdelő, lábujjhegyre emelkedő, fotózó turisták tömege hömpölygött. A második sorban, keskenyebb, de többsoros védelmet alkotva ácsorogtak a négyhengeres Ecoboost Convertible-ek – grafitmetál és sötétkék-metál színben.
Én vagyok az, akinek kérdés nélkül mindig az eredeti, régi tetszik mindenből, legyen az zeneszám, film, vagy autó, az 1964-es Mustangot ráadásul kirívóan csinosnak tartom. De ez az új felrúgja a szabályaimat: ahogy egymás mellett áll öreg és fiatal, nem tudnám megmondani, melyik a szebb. Szenzációs – egyszerre dögös, modern, konzervatív és a maga módján végtelenül finom is a 2015-ös.
Mit kap még az ember? Például launch controlt a kézi váltós V8-ashoz, illetve egy nagyon amerikai funkciót is, bele is írták a sajtóanyagba – ez a Line Lock funkció. Így válj profi burnout-királlyá: megnyomod a gombot, az autó befékezi az első kerekeit, neked csak hátul kell nyomatnod a füstöt a gázpedállal. Imádni fogja a gumisod, ha megrendeled. Talán még a karosszériásod is.
Ezeken túl van még hangvezérelt fedélzeti telefon/szórakoztatórendszer/klíma/navi (SYNC 2), esőérzékelő, automatikus felkapcsolódású lámpa, tolatókamera nagy képernyővel. De ilyeneket ma már a kompaktok szinte mind tudnak. Oké, minden verzióban alap a bőr (még az ajtókárpit is az), de erről azért majd még szólok, lehet masszív oldaltámaszos Recaro-ülést rendelni – a 187 centimhez tartozó 89 kilómmal úgy éreztem, szorít, pedig eddig nem tartottam magam különösen túlsúlyosnak.
Masszívan ott van az úton, ahogy ez később a kétsávos, kanyargós szakaszon is kiderül, a fara nem bír a nyomatékkal, elindul, ha rúgja az ember, ráadásul a menetstabilizáló elektronika egész szép szöget enged, szinte biztos, hogy a hátsó sarok átlóg a szomszéd sávba ilyenkor. Micsoda zsírosan jó móka ez! És semmi ügyetlenkedés, a kormány pontos mintaállat, a fékek szinte túl jók, mert bokszkesztyűként verik orrba a száguldást, ha nem elég finom a jobb láb. Semmi libegés-lobogás, bukkanókon, kanyarban sem. Mint műszaki alkotás, ez nem egy Mustang a szó klasszikus mustangi értelmében, hanem egy pontos, igen zajos, ultraerős, precíz sportkocsi.